Az európai fül számára hihetetlenül hangzik, ám mégis tény, hogy a Kelet egyes országaiban még ma is könnyen megbélyegezhetők az emberek, méghozzá boszorkányság vádjával. Afrika, India, Nepál csak néhány hely a sok közül, ahol a véres és sötét középkor élő valóság.

Megkövezés, kitaszítás, vagy akár embertelen kínzások, elevenen elégetés, élve eltemetés is várhat arra, akit boszorkányság vádja ér, melyet nagyon könnyű elhíresztelni, ám a bevádolt embernek lemosnia magáról a vádakat szinte lehetetlen.

S hogy miféle jelek azok, amik az ott élők szerint a boszorkányok legbiztosabb ismertető jegyei? Nos, sok esetben elegendő annyi, ha az alany kicsit tehetősebbé lett, esetleg kipirosodott a szeme fehérje, vagy másképp viselkednek a megszokottnál.

Néhol már a politikának is be kellett avatkoznia, a tananyagba is belevették, hogy a boszorkányüldözés ostobaság. Ennek ellenére, ha valakinek sikerül kitörnie környezetéből, elkerülni egy városba, és nagyobb tudásra szert tennie, a legritkább esetben fordul elő, hogy visszatér falujába, ugyanis félő, hogy amint tudásának hozományaképpen több jövedelemhez jut, nagyobb házat épít, vagy netán sikerül vásárolnia egy autót, máris fekete mágia bűnében kiáltják ki vétkesnek a falusiak.

A boszorkányüldözők, lincselők, és emberkínzó vádaskodók többnyire fiatalok, húsz év alattiak, tehát az oktatás, és a felvilágosítás hiánya is oka e körülmények kialakulásának. Kelet-Afrikában például nemrég derült fény arra az elképesztő adatra, hogy az idősebbek ötven százalékát gyilkolják meg boszorkányság vádja miatt.

Raymond Fisman, a Columbiai Egyetem professzora úgy látja, ezen esetekben már nem egyedül a felvilágosulatlanság a hibás, de a vének egyre nagyobb terhet is jelentenek a fiataloknak, s ezen módszerrel igyekeznek elejét venni, hogy még a falu öregjeit is el kelljen tartani. Megoldás a professzor szerint a nyugdíj bevezetése lenne.

Nyugat-Afrikában maga az állam vezetője hirdetett zéró toleranciát az úgymond boszorkányok ellen, s ezzel kialakította a legsötétebb rettegés államát. Ámokfutását üldözések, kínzások, kényszergyógykezelések kísérik. Ezer embert hurcoltatott el, és itatott meg egy bűzös folyadékkal, ami szerinte elűzi a gonoszt, ám valójában csak rettenetes gyomorfájást, vesegörcsöt, sőt, volt, akinél halált okozott.

Nepál, India sem kivétel. Előfordul, hogy savval öntik le a bűnösnek kikiáltott nőket. Asszámban és Nyugat-Bengáliában a több mint 800 áldozat túlnyomó része idős asszony volt, akiket az éhezés, és a szegénység okozóinak kiáltottak ki. Olyan is előfordult, hogy a „boszorkány” levágott fejét trófeaként hordozták körbe az utcákon, elrettentő példaképpen.