A trombózis igen alattomos betegség, ami ha egyszer kialakult, akkor nagy eséllyel később is kiújulhat. Ráadásul, ahogy az ember öregszik, egyre nagyobb az esélye annak, hogy találkozni fog ezzel a problémával. Szerencsére az orvostudomány nagy hangsúlyt fektet a trombózis megismerésére, és annak kivédésére, ahogyan azt megtudhatjuk Professzor Blaskó Györgytől, a Trombózisközpont szakmai vezetőjétől és véralvadás specialistájától.

„Az orvostudomány fokozatosan alkalmazkodik ahhoz a kihíváshoz, amit az elöregedő népesség jelent. Tény, hogy az idősek gyakrabban betegszenek meg, valószínűbbek a krónikus, szellemi leépüléssel járó betegségek. Annak ellenére, hogy ismereteink a rizikófaktorokat illetően jelentősen bővültek, a trombózis ma is a leggyakoribb kivédhető halálok a kórházban kezelteknél. Sajnos éppen az életkor a rizikófaktorok közül az, ami a legkevésbé analizált tényező. 55 és 80 év között a trombózis esélye évente 1%-kal nő és végül a fiatalokénak többszáz-szorosa lesz. Ráadásul a végzetes tüdőembólia is gyakoribb az időseknél.”

Rizikófaktorok

A trombózis kialakulásának esélye sokkal nagyobb az időseknél, de nem a kor az egyetlen rizikófaktor. Fontos azt is tudni, hogy a fiatalok körében is előfordulhat ez a súlyos esemény, igaz, ritkábban – ám egyes események és betegségek növelhetik a kockázatát.

„Társult, szerzett rizikófaktorok, mint pl.: sebészeti műtétek, acut belgyógyászati betegséggel történő hospitalizálás, öregotthoni lét, trauma, neurológiai betegségek, korábbi thrombosisok, centrális véna kanül, végül főleg a daganatok,. De gondot jelenthetnek a korábbi esetleges stroke-ok, a testsúlynövekedés és a krónikus gyulladásos megbetegedések is.”- mondja Professzor Blaskó György.

A trombózis után

A trombózissal együtt élni nem egyszerű feladat. Sajnos, a mai napig sokan érzik úgy, hogy ha egyszer már túléltek egy ilyen eseményt, akkor már a kezükben tartják az irányítást, és nincs szükségük a folyamatos kontrollra, az orvos segítségére.

„A vénás thromboembolia nem jóindulatú megbetegedés! Populációs vizsgálatok mutatták, hogy a 30 napon belüli mélyvénás trombózis következtében történt halálozás 5%, a tüdőembólia esetében sajnos már 33%. A tüdőembóliás betegek 25%-a ráadásul hirtelen halállal végzi. A túlélő betegek 30-50%-ánál 10 éven belül kifejlődik a postthrombotikus szindróma, vagyis sokkal nagyobb valószínűséggel újul ki a probléma. A legveszélyeztetettebbek az ismerten magas rizikójú, több thrombosist túlélt betegek és azok, akiknél az első esemény rögtön a tüdőembólia( a tüdőt érintő érelzáródás) volt”. Ez utóbbi esetekben nem annyira a végtagok vénáinak trombózisa, mind inkább a végbél-, méh-, stb. körüli vénák trombózisa áll a háttérben.