" Kot-kot-kot-kodács, minden napra egy tojás "- szól a gyermekversike. Mert ma már, ahány nap, annyi világnap. Elképesztő, hogy mi mindennek van napja. A sok közül ezúttal a legfurcsábbat emelnénk ki: a vécé világnapját, amelyet november 19-ére írt ki a Vécé Világszervezet. S, ez nem vicc. Valóban működök ez a szervezet, méghozzá, éppen tíz éve Szingapúrban határozták el, hogy minden évben a fent jelzett napon a világ vécéire hívják fel mindenkinek a figyelmét. Végtére is, az embereknek joguk van megfelelő minőségű vécére.
A német régészek az Eufrátesz felső folyása mentén fekvő Habuba Kabira nevű helységben ősi csatornarendszerre bukkantak. Az ott lakók már Krisztus előtt 3333-ban elkülönítve vezették el a különféle mértékben szennyezett vizeket és léteztek emésztőgödrök is. Az aszmari templomhoz már Krisztus előtt 3ooo-ben árnyékszékek épültek. A babiloniak guggoló árnyékszéket használtak. Ez volt az ősi múlt vécézése.
Az úgynevezett angol WC egy bizonyos John Harrington úr nevéhez fűződik. A későbbiek során is mindig az angolok jártak elöl a Water Closed - WC - fejlesztésében. A fejletlen afrikai országokban az angol WC ismeretlen. A kis és nagy dolgukat nem éppen a legeszményibb körülméynek között végzik el. Tény, hogy mindez súlyos, fertőző betegségeket eredményez. A témát mégis tabuként kezelik. Úgymond, szar ügyekkel nem érdemes foglalkozni. Pedig érdemes lenne törődni vele. Ki gondolná, hogy egy hatvan éves ember életéből átlagosan minimum fél évet tölt el abban a bizonyos mellékhelyiségben. Végül, hogy egy kis irodalmi töltést adjunk a témának, idézzük Bertold Brechtet, aki egy versében így dicsőítette a vécét :

Bizony mondom, csodálatos hely ez,
Itt nászéjeden is magad lehetsz.
Alázat helye, hol világlón láthatod
Bölcsesség helye, hol beleidet
Új élvezetre előkészíted.
Hol az ember, míg édesen pihen
Magáért nyom latba szelíden.
S, hogy ki vagy, végül is előtted áll
Olyan legény, ki a budin - zabál.